Olvasónk hetek óta gyűjti a vonatos észrevételeit, amit most megoszt velünk. Első panaszát az utastájékoztatással kapcsolatosan írja. Szerinte túl későn mondják be a Kelenföldre érkező és onnan induló vonatokat, ezért az átszállás szinte lehetetlen. Néhány hete is hiába futott a 15. vágánytól a 2. vágányig, a forgalmista elindította a vonatot, amit gy lekéstek.
Május 13-án, szerdán pedig azért indult késve az egyik martonvásári vonat (és az utána induló többi is), mert a kalauz elszaladt WC-re, és nem indult vissza időben. Amikor rátelefonáltak, még ő volt megsértődve:
Tisztelt MÁV-figyelő!
Az elmúlt néhány hét eseményeit szeretném megosztani az olvasókkal.
Évek óta minden nap Tatabányáról járok Budapestre dolgozni vonattal. Sokáig favorizáltam a Kelenföldig gyors, majd átszállás személyre és úgy a Délibe. Mióta Kelenföldön átadták az 1-2 vágányokat, komoly logisztikai feladatot jelent az induló vonat megközelítése.
Néhány héttel ezelőtt mikor beértünk Kelenföldre a tizenX vágányra, nem mondták be, hogy hova jön személy. Mindenki felment a 6. vágánynál, és hallgattuk az ott található hangszórókat (mivel az aluljáróban nem hallani). Rutinosan persze figyeltük, hogy hova húzzák be. Persze hogy a 2. vágány! Mindenki rohan, végig a peronon, le a föld alá, fel lépcsőn, át terelő korlátokon (mint egy NATO terepgyakorlaton), a forgalmista nézi, hogy futunk, 5 méterrel a cél előtt elindítja a vonatot. Mikor a tömeg leordítja, az indok az volt, hogy ütemes menetrend van, és 2 perc késésben volt a vonat. Egyébként is, mikor beállt, be is mondták. Na, fussa végig ezt a távot! Ezen a ponton eldöntöttem, nem fogok többet így utazni. 20 perccel korábban kelek, a biztos személlyel nyugodtan beérek, nem idegeskedem, nem rohangászok, én vagyok az első a melóban.
Tegnapi nap hazafelé slattyogok a vonatomhoz a Déliben, látom, hogy mellettünk még bent áll a martonvásári. "Na, frankó, megint késik mindenki" gondoltam. Mellettem sétál egy kaller, akinek csörög a telefonja: "Jól van, hagyjatok már, elmentem pisilni a ..." Majd szépen elsétált a vonat elejéig, aláírta a forgalmista papírjait, és indultak is 8-10 perc késéssel.
Ma reggel (május 14.) a feleségemmel jöttem, Neki kórházba kellett menni időre (!). Kinéztük, 5:33, 5:44. Király, a második még jó lesz. Úgy adódott, korábban értünk ki Tatabányán, a 33-as 10 méteren múlott. Nem tudom, mit gondoltak, hova sietünk böhöm nagy táskával, kb a szokásos én vagyok a főnök vasutas hozzáállás. Mind1, 10 perc múlva indul a másik. Ekkor bemondták, hogy 10 perc késés. Felvetődött bennünk, hogy egy Tatabányáról induló, bent álló vonat miért kezd már -10 perccel? Aztán 15 perc múlva megtudtuk: rohan a forgalmiból egy kaller, szájában azért még a cigi ott lóg, felpattan, és már indultunk is.
Hallottam már ilyen történeteket (nem volt kaller, vonatvezető), de eddig nem igazán hittem el. Most egymás után kettőbe is belebotlottam. Érdekes, az utasokat szívatják az ütemes menetrenddel, de gondolom, ha az alkalmazottak nem jelennek meg időben, nem történik semmi, a spanok eltusolnak mindent.
Mivel kedves Álomvasútnak hiába is írnék, remélem itt megér egy bejegyzést.
Üdv: F