Aki elér Mátészalkáról Debrecenbe igazi túlélőnek mondhatja magát. Itt mindennapos a verekedés, kötekedést, és a rablás is, de a lerobbanó vonatokkal is szinte minden nap találkoznak az utasok. Olvasónk észrevételeit, panaszait egy hosszú levélbe gyűjtötte össze, ezekről szókimondóan ír:
Kedves MÁV-figyelő!
Olvastam a blogod, és muszáj volt, hogy leírjam az én élményeim. Én Debrecenbe járok be. Mátészalka -> Debrecen. Aki ezen az útvonalon utazik, az örök élményekkel lehet gazdagabb.Miért is?
Nézzük, csak milyen nevezetességeken haladhatunk át: Mátészalka, Hodász, Nyírbogát, Nyírgelse, Nyírmihálydi, Nyíradony.
Aki ezen a helyen sikeresen átdöcögött a vonattal az mondhatja magát túlélőnek (Survivor). Ezen a helyeken olyan emberek szálnak fel, akik kíméletlenül oda mennek az utashoz, rugdossák, megverik, elveszik a cuccát, vagy egyszerűen belekötnek.
Pl: Szemem láttára kötöttek bele egy anyukába, akivel kisgyermeke is ott volt, egy olyan 14-15 évesekből álló kissz*rládák. Kalauz hol volt? Sehol. Szemem láttára három gyerek támadott rá egy gondolom elsős gyerekre. Kalauz hol volt? Kint beszélgetett egy szőke pi*val, látta, hogy mi történik, de no reakció.
Egyszer az egyik csaj otthon hagyta a diákját, és a kalauz bár felelősségre vonta, de nem történt semmi. Engem ugyanez a kalauz kapott el, vagyis életemben először hagytam otthon a diákomat, eddig mindig nálam volt és tudta is az a szarláda, hogy van diákom csak per pillanat otthon maradt, engem kíméletlenül megbüntetett.
A másik kedvenc esetem, és most ki is mondom, egy „fogyatékos” cigányt raktak fel a vonatra, és megkérdték az egyik gyereket, hogy majd Hodászon szállítsa le. Látszott a palin hogy nem tiszta, mindenkihez oda ment kezet fogott, mondta a baromságait. Én ívben sz*rtam rá. De azért csak kiszúrt magának és matatni kezdett a cuccaim között, majd megállapította, hogy kell neki a kabátom. Természetesen elküldtem a halálba. Jó elértünk Hodászra. Leszállították ezt a szerencsétlent. Nem volt senki, aki várja. 10 mp s-múlva visszaszáll. Ahogy megindul a vonat ő még is úgy dönt, hogy csak leszáll. Akik az ajtóban voltak majdnem magával rántotta (vonat már rég ment) és leugrott.
Egy öreg rágyújt bent a nemdohányzó vagonban. Az egyik nő illedelmesen rá szól, hogy menjen ki, erre a vénf*sz elkezd vele kiabálni, hogy képzeli ezt, blabla. Where is the Kalauz?
Az utasoknak olykor van lehetőségük Hollywoodi akciót is nézni, hiszen két részeg öregmindig összeverekszik.
A vonatok akkor késnek, ha kurva meleg van vagy annyira hideg, hogy a levegő is megfagy az emberben. Nekem volt szerencsém mindent megélni ezen útszakaszon. Beragadt a vonat dudája, 40 KM-ren keresztül csak zúgott. Mire a szerencsétlen vasutasok ki tudták kapcsolni.
A vonat 80% eséllyel az út felénél lerobban. Mi a teendő? Na mi? Meg kell várni a másik vonatot. Vagyis először el kell vontatni a hibás vonatot, majd a következő felszállni. Ez minimum 1 óra és 25 perc. (Rekord idő).
Ami még kíméletlenül baszkurája az orom, az a jegy ára. Lesz*rom, emeljék, de akkor kapja meg az ember azt, amiért fizet. Egy normális út, nem teli izgalmakkal és falra hányt sz*rral.
Miért sztrájkol a MÁV? Nem kapnak fizetést? Nem kapták meg a nekik járó Nobel díjjat? És az utasok mi van? Őket ki hallgatja meg? Figyeljük meg ahogy a vonat mely helyeken közelíti meg a fénysebességet:
Mátészalka 40km/h, Hodász 40km/h, Nyírbogát 30km/h, Nyírgelse 20km/h, Nyírmihálydi 10km/h, Nyíradony 1km/h
Valahol ha jól emlékszem Nyírmihálydi után van egy halálkanyar. A vonat majdnem egy kerekezik a sínen úgy meg dől oldalra. Ilyenkor csak reménykedik az ember, hogy nem itt fog megdögleni.
Lassú a vonat piszok lassú. Ráadásul döcög, van, olyan szakasz ahol egyenesen rángat össze vissza, hogy még a lelkedet is ki köpöd.
Mit mondhatunk el a kényelemről? Penészes, vizelettel megtöltőt ülések. Le nem húzható ablakok, ami jól jön 55 fokban. Büdös, rohadt szag, amit az ülés alá elrejtett, hatnapos csöves áraszt.
Ha az emberre itt jön rá a szükség, és kimegy, a WC-re először komába esik a bűztől. Itt álljunk meg. Nem tudom, hogy a szemem káprázott, de a falra láttam kirakva valami tisztasági rend táblázatot, hogy mikor ki takarított, illetve mikor nem. Ez egy modernkori találmány lehet, ha van értelme, akkor csak én nem bírtam felfogni.
Tehát az embert elkapja a szükség. Megy ki a WC-re, szomorúan tapasztalja, hogy az ajtó be van zárva, le van szegelve, be van hegesztve. Na de se baj át a másik vagonba, ahol ugyanez várja. Majd az 5. vagonban csak talál egy nyitható WC-t. Belépve Stahl konyháját megszégyenítő olykor már színnel rendelkező illat fogadja. Próbálja visszatartani az ember a lélegzetét míg, elvégzi a dolgát. De a meglepetések tárházának még nincs vége. Olykor nincs WC csésze. Ha van, akkor az el van tömődve. Az ember végzett, megfordul és gondolkozik vajon mosson kezet a csapnál? Vajon abból mi fog folyni? Ne tudja meg senki, legfeljebb semmi. Ezért mindenki vigyen magával vizet erre az útra.
Hogy mikor javítják meg ezt a Debrecen - Mátészalka szakaszt? Majd ha halálos baleset történik, meghal vagy 50 ember. Vasút felújításához a MÁV megkapja az államtól a támogatást, aminek 80% a vezetők zsebében landol, 19 % vállalkozok zsebébe, 1 % segédmunkások felesébe. Majd megint ott vagyunk, ahol a part szakad, kicserélték a sín melletti kidőlt póznákat.
Azok a fiatalok, akik egyetemre járnak be, leginkább Debrecenbe azoknak gazdálkodniuk kell minden négyzetmilliméterrel, mert mindig zsúfolásig van a vonat. Olyankor már embertelen körülmények alakulnak ki. Főleg mikor Guszta Józsi a szalmazsákjával és a négykerekű faládájával kísérel felszállni.