Gergely a MÁV-figyelő egyik legtermékenyebb olvasója (beküldője). Ha napvilágot lát egy érdekes közlekedési hír egyből billentyűzetet ragad és leírja véleményét, észrevételeit. Most a vonalbezárások kapcsán sem tett másképp. Megvizsgálja az egészet kormányzat, vasutas, vasútbarát és az utas szemszögéből is. Íme:
Kedves MÁV-figyelő!
Ismét terítéken van a mellékvonalak bezárásra, és a vasútbarátok ismét tiltakoznak, a dolog olyannyira megszokottá vált, hogy nincs is már szinte hírértéke. A gondot csak az jelenti, hogy az érdekelt felek közül egyik oldal sem jutott el oda, hogy végighallgassa a másik oldal érveit. Pedig a történetben legalább négy oldal képviselteti magát.
A kormányzat, a vasutas, a vasútbarát és az utas. Félreértések elkerülése végett a négy oldal más-más érdekekkel bír. A kedves vasútbarátok sokszor említik, hogy előkerült a fűnyíró, akkor is, ha az egységes csökkentés és a vonalbezárás két különböző dolog. Nem kicsit, nagyon. Ugyanis nem minden vonalat egyformán érint a vonalbezárás.
Nézzük csak meg a Kaposvár-Siófok viszonylatot mind a négy szempontból. A kormányzat számára drága ennyi utasért elindítani a Bzket. Drága, hiszen míg a busz esetében elég a buszvezető az üzemeltetéshez, addig itt kell jegyvizsgáló, forgalmista, akadnak pénztárak, az állomások takarítása is drága. A Bz sem a korszerűségéről, olcsó üzemeltethetőségéről híres. És nincs is tele a vonat. Vajon miért?
Nem nehéz választ találni: A 30 körül tempónál gyorsabb a busz, a Bzhez képest sok esetben akár kényelmesebb is lehet. A menetrendszerinti vasutassztrájk, a hófrász, a meleg miatti rendszeres korlátozások, a sok késés pedig a vasút megbízhatóságát rontották le annyira, hogy aki teheti mást választ. Például a buszt.
A vasutas pedig dolgozni akar. Akarom mondani, inkább dolgozgatni szeretne. Nem viszi túlzásba az utasok kiszolgálását, ha részben az ő hozzáállása miatt be akarják majd zárni a vonalat, legfeljebb sztrájkol. Hátha akkor nem rúgják ki. Minden estre a többség szeretné, ha maradna a vonal, hiszen, ha helyette máshol lesz jobb szolgáltatás, akkor lehet, hogy neki is többet kell utaznia (talán éppen vasúton), egy forgalmasabb vonalon jobban szem előtt lesz, és ott már esetleg nem elég dolgozgatni. Tisztelet a kivételnek.
A vasútbarát pedig egy dolgot szeret jobban a vasútnál: Szart csinálni a saját szájából. Elnézést a kifejezésért. Ugyanis többnyire azok tiltakoznak a vonalak bezárása ellen, akik korábban maguk is jelezték: A 30as tempóval a vonat az utasforgalom igényeit nem szolgálja ki.
Vasutat fényképezni, kisvasutazni pedig lehet állami megrendelés, állami támogatások és különféle kedvezmények nélkül. Teljes áron. Semmi baj nem lenne ezekkel a mellékvonalakkal, ha nem az lenne a cél, hogy közpénzből rendeljünk minden napra személyszállítást, hanem a szórakozást szolgáló vonatok közlekednének szezonban, hétvégénként.
Mert lássuk be a két dolgot nem jó összemosni, az elfogadható személyszállítás, ami már rég megszűnt ezeken a vonalakon, közfeladat. A vasútbarátokat szórakoztatni viszont profitorientált vállalkozásként is végezhető. Ha a vasútvonalak értéke a vasútbarátok számára akkora, hogy megérje ezért ezeket a vonalakat fenntartani, akkor akár minden hétvégére szervezhető valamilyen program. Kedvezményes jegyek nélkül, kevesebb költséggel, csak valós igények esetén. Ha nem értékesek ennyire, akkor néhány szebb szakasz marad meg majd mutatóba.
A vonalbezárásoknak eddig sem az volt a következménye, hogy elbocsájtották az ott lévő vasutast, hanem az, hogy máshol kellett dolgozni, esetleg jobban. A vonalbezárás nem ott spórol, hogy egy helyről sokkal kevesebb alkalmazottal tartanak fenn 2 mellékvonalat, mint négyet. Hanem ott, hogy a megmaradó két mellékvonalra több idő, ember, anyag, pénz és jármű juthat.
A több és jobb karbantartás miatt emelkedhet a sebesség, lehetnek tisztább, jobb állapotú állomások, vonatok, a szolgáltatás érezhető javulása miatt megjelenő új bevétel is ér annyit, mint a máshol jelentkező kiadáscsökkentés. Tudom, a kínálati menetrend esetén sem kell majd ennyi szerelvény az új rövidebb hálózathoz.
Még akkor sem, ha helyben is rendelnek majd vonatokat. Tudom, a helyi megrendelést nem biztos, hogy a MÁV járműparkja bonyolítja le. Ergo lesz selejtezés, a legrosszabb állapotú, legdrágábban üzemeltethető járművek száma remélhetőleg csökkenni fog. Az, hogy nem mindent az állam fizet, a szórakozásból való vonatozgatásért nem tartunk fenn vonalakat, ha van kereslet, foglalkozzon vele egy vállalkozó, szintén jó lehetősség a kiadások csökkentésére.
Nyugaton fejlesztik a vasúti személyszállítást, van Railjet, Obama nagysebességű vasút építésére adta a fejét. De érdekes módon, ott nem cél, hogy a 20-30 körüli sebességgel döcögő vonat megmaradhasson a közel 0 kihasználtsággal működő mellékvonalon. Nem ezek megmaradásáért kellene küzdeni, hanem azért, hogy a megtakarításokból fejlesztések legyenek.
Helyben hozni a döntést nem is olyan rossz dolog. Nem rossz, ha a több idegenforgalmi adót remélő önkormányzatok, a helyi idegenforgalmi társulások is megrendelőként lépnek fel, és az állam bácsi mellett bizony ők is rendelkeznek valamennyire a vasúti személyszállításról.
Igen, a nosztalgiavonat kellemes dolog, szeretjük akár a gőzöst is, de a vasút döntően nem a múltba tekintés, múltidézés, hanem a jövőbe tekintés szimbóluma kell, hogy legyen.
A vasút sok hátrányát ismerhetjük akár a repüléssel, akár a közúti közlekedéssel szemben. Azt is megtanultuk azonban, hogy sok olyan viszonylat van, ahol a vasút időt spórolhat akár a repüléssel szemben is. Hiszen belvárosból indul, oda érkezik, nincs hosszadalmas check in, nincs felszállás, leszállás, ezzel kapcsolatos procedúrák. Az itt megtakarított idő pedig elég ahhoz, hogy sok viszonylatban ne lehessen versenyképes a repülés.
Tudjuk, hogy vasúton utazva lehet dolgozni, pihenni, enni, tárgyani, stb. ami akár egy Audi A8asban is nehézkes, nem akadályozza a dugó, ismerjük a vasút előnyeit. Tudjuk, hogy lehetséges az elektromos meghajtás, ami nem függ az olajtól, nincs szükség akkumulátorokra, nem gyűlik annyi veszélyes anyag.
Ahányszor a német vasutat dicsérik, az mindig a jövőre mutató megoldásokról szól, s mindig akad olyan hozzászóló, aki a múlthoz tartozó vonalak hibáit emlegeti. Ugyanis ott is csak az a jó, amit megéri jól csinálni. Nálunk is csak erre éri meg költeni, csak a jót éri meg fejleszteni, fenntartani. EZ pedig tetszik, nem tetszik, vonalbezárással jár.
Méghozzá azon vonalak bezárásával, amik nem villamosítottak, helyi igényeket szolgálnak ki, és kevésbé hatékonyak az autóbuszos közlekedésnél, jelenleg az utasnak is kevesebb komfortot nyújtanak, és amiket többnyire nem éri meg a jövőre készülve fenntartani. Nem éri meg, mert nem felújítani kell ezeket igazán, hanem újraépíteni, hiszen a nagyobb sebességhez más sugarú ívek tartoznak, így a nyomvonal sem maradhat érintetlenül. Még akkor sem, ha a jövőben szükség lesz hasonló vasútvonalra.