Olvasónk Budapestről utazott Balatonfűzfőre, átszállásra 13 percük lett volna Székesfehérváron, ha egy barom nem húzza meg a vészféket még a Keletiben feleslegesen, egymás után kétszer. Ezek után a kalauznak panaszkodtak, aki később jó hírekkel tért vissza: Megvárja őket a vonat, ha sietnek.
Kedves MÁV-figyelő!
Augusztus 20-án a délutáni órákban próbáltunk meg ketten lejutni Balatonfűzfőre. A menetrend szerint a Keletiből induló IC-ről Székesfehérváron kell átszállni, erre van 13 percünk. Megvettük a jegyet, az IC pótjegyet, OK. Elindul a vonat, gurul ki a peronról, hatalmas fékezés. 5 perc állás után ismét indul, megyünk 100 métert, újabb fékezés, újabb állás...Negyedóra késést szedtünk össze még a Keletiben, kezdtem idegeskedni, hogy a MÁV-ot ismerve ezt nem fogjuk behozni, és nem érjük el a csatlakozást.
Lázas telefonálás ismerősöknek, hogy nézzenek vonatot Fehérvárról. Visszahívnak, hogyha ezt lekéssük, akkor másfél órát kell várnunk a következő vonatra...Közben Kelenföld után megérkezett a kalauz, kérdeztük hogy mikor leszünk ott, panaszkodtunk, hogy lekéssük a csatlakozást, és persze érdeklődtünk, hogy miért álltunk annyit. A kalauz nagyon kedves volt, segített másik vonatot nézni, sajnálta ami történt velünk, és elmondta, hogy valaki(k) 2x meghúzták a fészféket! Elhiszem, hogy aki nem száll át annak mindegy a negyedórás késés, de azért másnak fontos.
Megyünk-megyünk, már lemondtunk róla, hogy elérjük a csatlakozást, épp terveztük a másfél órás kis spontán Fehérvári városnézést, amikor benyit a kalauz akinek panaszkodtunk és a következőt mondja: -Ugye Önök akarnak Balatonfüred felé menni? A vonat megvárja magukat!
Felcsillant a szemünk, megköszöntük, de igazából a hozzáállás tetszett, hogy segített és nem vállat vonva továbbment. Nem tudom, hogy az ő kérésére várt a vonat, vagy kötelező ilyenkor, de nagyon szimpatikus hozzáállás volt, köszönjük mégegyszer. Székesfehérváron megkerestük a vonatot, kis piros 3 kocsis vonat volt, amin 2 azaz kettő utas várakozott, velünk együtt négyen mentünk.
Itt ért a második meglepetés: ugyanis mi a Keletiben csak Székesfehérvárig vettünk jegyet, mert nem tudtuk hogy az IC vonatra meg lehet venni azt a szakaszt is ahol átszállunk nem IC-re. Székesfehérváron viszont nem vettük meg a jegyet Fűzfőig, mert siettünk, hogy elérjük a csatlakozást ami ránk várt. Jött a kalauz, egy hölgy volt, kéri a jegyet, mondtuk hogy most szeretnénk venni, erre néz nagy szemekkel. Azt hittük ebből büntetés lesz, de nem! Megkérdezte hogy miért nem egybe vettük, miért akartuk bonyolítani a dolgot, majd kedvesen odaadta a jegyet és ment tovább.
Mindkét kalauzzal kapcsolatban kellemesen csalódtunk, és a vonat is megvárt. Azt hiszem itt kezdődne egy EU színvonalú vasút, ha minden szolgáltatás ilyen lenne minden alkalommal.
Szép napot, Ádám
