Olvasónk és bátyja Mosonmagyaróvárra szeretett volna utazni, de a vonat nem állt meg az állomáson, csak a határnál. Előresétáltak a mozdonyvezetőhöz, aki flegmán azt kérdezte, „miért nem húzták meg a vészféket”. Az utas nem tudta, hogy már a vonatot is nekik kell lefékezni. Természetesen a pótjegy árát sem fizették vissza.
Kedves MÁV-figyelő!
Szeretem olvasni mindkét blogodat, és ugyan a MÁV és a BKV szolgáltatásait (?) is igénybe veszem, nem gondoltam volna, hogy valamikor majd én is valami elképesztő sztorival tudom gazdagítani az oldalt.
Tegnap (2009. szeptember 11.) bátyámmal és egy cimborámmal utaztam hazafele Budapestről Mosonmagyaróvárra, a 466-os számú Wiener Walzer EN vonattal. Menetrend szerint 19:51-kor kellett volna Óváron lennünk, de ami történt egészen elképesztő. Szépen menetrend szerint elindultunk Győrből, még egészen meg is voltam lepődve, hogy nem is késünk. Szerintem még a mozdonyvezető is meg volt lepve, hogy megyünk, nem kell sehol sem lassítania. Mosonmagyaróvárhoz közeledve szépen elkezdtünk készülődni, mi is odasoroltunk az ajtóhoz a többi leszállóval együtt, hogy akkor ezt a csodás vonatutat egy könnyed kis hazasétálással zárjuk le.
De nem úgy van az, kedves utasok... Ahogy közeledtünk óvárhoz, kezdett kicsit gyanús lenni, hogy a már ismert helyek milyen gyorsan suhannak el mellettünk... aztán az enyhe gyanakodás sűrű homlokráncolásba csapott át, amikor kb 140-nel zúgtunk el a peron, az állomás, meg úgy általában egész Mosonmagyaróvár mellett. Kedves mozdonyvezetőnk gondolom annyira örült, hogy zöld volt a kijárati jelző, hogy egy "Ezen még átérünk!" jelszóval elfelejtett megállni. A kalauz kb ekkor jelentette be a kis beszélőkén, hogy "Kedves utasok, rövidesen Mosonmagyaróvár állomásra érkezünk!" Gondoltam magamban, ez azért még egy darabig el fog tartani. Az osztrák határ előtti utolsó állomás Hegyeshalom, itt azért mégis megálltunk.
Néhány utas előresétált a mozdonyhoz megkérdezni, hogy mégis akkor ezt most hogy, köztük én is. Kedvesen bekopogtattam a fülke oldalán, és kedélyesen megkérdeztem, hogy miért nem álltunk meg óváron bazmeg. A mozdonyvezető kiszólt, hogy ne verjem a gép oldalát, attól nem lesz jobb. Najó, ebben igaza volt, de azon egy kicsit ideges lettem, hogy azt se volt képes mondani senkinek, hogy bocs, elbambultam, az én hibám. Szerencsétlen osztrák váltás ott állt mellette, gondolom nem vágta a helyzetet, hogy éppen miért van lincshangulat. De aztán amin végképp felhúztam magam, az csak most jön... Bátyám is előrejött a mozdonyhoz, hogy érdeklődjön a legújabb MÁV-menetrend felől... A mozdonyvezető kedvesen azt válaszolta neki, hogy "akkor miért nem húztad meg a vészféket?" Ja, mondom magamban, nem tudtam hogy mostanában már az utasnak kell fékeznie a vonatokon.
Na mindegy, a dolgot annyiban hagytuk, és visszasétáltunk a gyalogos átjáróig, ahol összegyűlt már egy 25-30 fős csoport, akik mind óváron akartak leszállni. Gondolom a mozdonyvezető megvárta, míg lelépünk, aztán elsunnyogott valamerre a másik irányba, de azt hiszem jobban tette. Amúgy azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a kalauz viszont rettentő korrekt volt, megkérdezte ki akart még busszal továbbmenni, és rögtön telefonált Óvárra, hogy a környékbeli településekre közlekedő buszok várják meg, amíg a pár szerencsétlenül járt utas visszaér Hegyeshalomból, meg azt hiszem, hogy valami vonatot is próbáltak szervezni vissza Óvárra (csak 14 km-re van), mert kb háromnegyed óra múlva jött volna csak, amivel vissza tudnak jutni az emberek. Azt nem tudom, hogy sikerült-e, mert a cimbim bátyja eljött értünk kocsival, de ha a MÁV illetékesei közül valaki olvassa ezt, a kalauz mindenképpen érdemel egy piros pontot...
Hát a sztori ennyi. Kiváncsi vagyok, hogy az emberek hogyan jutottak végül vissza Mosonmagyaróvárra. Másrészt arra is, hogy vajon a pótjegy árát ilyenkor visszatérítenék-e nekem, mert azt most enyhe túlzás lenne mondani, hogy a 400 Ft-ért kaptam akármilyen többletszolgáltatást, vagy komfortos utat stb... Meg aztán arra is kiváncsi vagyok, hogy ilyenkor mire számíthat a mozdonyvezető? Tehervonatot fog vezetni pár hónapig? Ha tehervonatot fog vezetni, akkor mi a biztosíték, hogy nem felejt el megállni, és nekicsattanni egy másik vonatnak?
Na, amúgy a bátyám most ért vissza a jegypénztárból, a pótjegy árát persze nem fizették vissza...
