Olvasónk nem érti, hogy a nagyobb budapesti pályaudvarokon (ilyen a Keleti, Nyugati, Déli) a karámőrök miért nem a vonatra felszálló, a kapun behaladó utasokat ellenőrzik jobban, miért kell a leszálló utasokkal is elővetetni a jegyet és a bérletet. A következő levelet küldte a MÁV-Startnak:
Tisztelt MÁV-Start!
Azt szeretném megtudni, hogy ha már minden utas boldogságára és nem kis megelégedésére (remélem érzik a szavaim élét...) felszerelték a Keleti és Nyugati Pályaudvarokon a ketreceket, sorompókat, kerítéseket, akkor miért nem használják azokat - egész üzemidőben?
Részletesebben: ha estefelé indulok akár a Keletiből, akár a Nyugatiból (és ez gyakran megtörténik, mivel naponta utazom a Szolnok-Budapest vonalat oda-vissza), akkor tíz esetből háromszor megesik, hogy a kocsikba, kupékba leült utasokat az elindulás előtt még néhány srác "végigjárja": különféle átlátszó sztorikkal kérnek pénzt hol kevésbé zavaró módon, de néha meglehetősen agresszív hangnemben.
No most én erre nem vagyok kiváncsi! Ott vannak a sorompók, gátak, ketrecek, melyeket eddigi tapasztalatom szerint csak és kizárólag az utasok szívatására használnak: tehát amikor leszállok reggel a tömött vonatról a Keletiben, no akkor áll ott két unott alak, és a bajszuk alatt mormognak, hogy "jegyeket kérem mutassák fel". Ha esetleg nem tudnák, most elárulom: semmi nem történik, ha nem mutat fel senki semmit, hisz mindannyian tudjuk, hogy így ez ebben a formában értelmetlen. Csak arra való az egész, hogy a munkába igyekvő embereket vegzálják.
Ugyanakkor annak lenne értelme, hogy a szép lassan megtelő vonatokra (és kifejezetten a nemzetközi vonatokra) csak azokat engedjék fel, akik utazni is akarnak. Én sem érzem jól magam, ha nyomja nekem a szöveget egy kissé jobban lebarnult alak a kiégett világítású kupéban, de szerintem a magányos hölgy utasok kifejezetten nem boldogok ettől a jelenségtől.
Tehát: szándékozik-e tenni valamit a MÁV a fizető utasok biztonságáért. ha már a tárgyi feltételek adottak?
Levelemet elküldtem a MÁV-figyelőnek is. Várom válaszukat.
Üdvözlettel: N. Péter