Miért kell egy kapucínerért 810, és kávéért 840 forintot fizetni? –Olvasónk levelében talán ez az egyik legfontosabb kérdés. Értem, hogy aki nem hoz magával enni és innivalót, az fizessen többet, na de nyolcszoros árat?

Tisztelt MÁV-figyelő!
 
Ma olvastam egy bejegyzést, ami egy szegedi IC-ről szólt. Ez adta meg a végső lökést, hogy leírjam egy (sarkosan vizsgálva) két élményemet. Nem csak a MÁV-ról van benne szó, hanem a DB-ről is.
 
Július 28-án utaztam a barátnőmmel Prágába a Jan Jesenius EC-vel (Budapest-Keleti - Hamburg Altona). Több dolog szúrt szemet az odaúton. Az egyik a magyarországi pálya siralmas állapota. A vonaton (amit a büfékocsi kivételével a DB adott) láthattuk, hogy mennyivel haladunk. Párkányig nem volt kiírva, de érezhettük, hogy lassan megyünk. Ez persze csak kekeckedő probléma. Az igazi pofon már valahol Szlovákiában jött. Egy pirszinges srác tolt egy bevásárlókocsit, arról árult kávét, üdítőt. Felrémlett gyermekkorom meghatározó élménye, amikor nemzetközi gyorsvonattal mentem Szolnokra - azon is volt ilyen. Mellettünk ült két felvidéki magyar, az egyikük kért egy kávét, amiért 2,5 eurót fizetett.

Ezt akkor még nem tudtam, a párom pedig fölajánlotta, hogy fizet egy kávét, ha már hajnali háromkor keltünk. (Itt jegyezném meg, a BKV éjjeli közlekedése is furcsa volt.) Megkérdeztem a pincértől, hogy mennyi egy kávé. Kérdésére elárultam, hogy forintban kívánok fizetni. Jött a válasz: 840 forint. Nem kértem. Prágáig szentül hittem, hogy a pincér le akart húzni, aztán odakint apám felesége mondta, hogy neki 810 volt a kapucínere. Ezen akadtam ki teljesen. Ha már valaki fölszáll egy vonatra, miért kell vagyonokat fizetnie egy kávéért? Budapest belvárosában sem tudok olyan helyet, ahol ennyi pénzt kérnek el egy kávéért. Tudom, nem voltam rákényszerülve, de bántott. Azután elgondolkodtam, hogy mikor ment az euró ennyire föl, mikor volt 336 forint egy euró. Szerintem soha. Pláne nem aznap. Ezzel szerintem fölösleges a MÁV-hoz fordulni, de az olvasók véleményére kiváncsi vagyok.
 
A másik, ami vonatkozik a levél elején említett posztra: a klíma. Odafelé már Vácon sikerült lefagysztani valamennyi izületemet. Brutális klíma volt, tüsszögtünk, fájt mindenünk tőle. Érthetetlen volt, hogy hajnalban minek ennyire hűteni a vonatot.
 
 
A hazaútnak kevesebb hátulütője volt. Az egyik kocsiban nem működött a klíma, ami a délutáni prágai induláskor elég kellemetlenül hatott. Ahogy sétáltam, láttam, hogy kevesen ülnek ott, de ők nagyon izzadnak. Azt hittem, hogy a német vasúttársaságnál ilyen nem fordulhat elő egy nemzetközi vonaton, még akkor sem, ha "csak" Keletre megy. Azt még megemlíteném, hogy habár a büfékocsit a MÁV adta, nem volt magyar nyelű újság, holott a vonatn nagyon sok magyar utazott (és gondolom utazik rendszeresen - a kedvezményes jegyek miatt).
 
Másnap jöttek haza édesapámék, ők sem úszták meg. A MÁV olyan helyre adta ki a pótjegyüket, ami nem volt a vagonban.
 
Gondolom, hogy a vasúti közlekedés máshol sem fenékig tejfel. De azt gondoltam, talán egy EuroCity-n találkoznak az utasok elvárásai a vasúttársaságok kínálatával. Nem feltétlenül.
 
Üdvözlettel: 8y