Pár hete volt itt a blogon egy pozitív sztori. Olvasónk elhagyta a csomagját, amit a MÁV dolgozóinak segítségével meg is talált. A BKV-figyelőn is volt már több ilyen észrevétel. Az utas felhívta a BKV-t, akik kapcsoltak egy diszpécsert, aki kapcsolatba lépett a villamosvezetővel. Ő eltette a csomagot és még azt is megmondta, mikor melyik végállomáson lesz, hol lehet átvenni.
A MÁV-nál ez nem megy zökkenőmentesen. Olvasónk a vonaton felejtette a csomagját. Persze csak akkor jutott eszébe, amikor már a vonat elindult. Próbált segítséget kérni, de nem kapott. Mire a Keletibe ért, a vonat és a csomag el eltűnt. A többit leírja Ő:
Tisztelt MÁV-figyelő és olvasók!
Két okból írom ezt a levelet (amellett persze, hogy remélem sokan elolvassák :) ). Egyrészt felháborodásomat szeretném kiírni magamból, másrészt kommentekre vagyok kíváncsi. Nem arról, hogy a felháborodásom jogos-e, hanem hogy más szerint ennyire fals-e tán a világképem, hogy egy ilyen tökéletesen felépített és precízen működő rendszerről, mint a MÁV, hinni tudom, hogy van benne némi potenciál.
Szombaton délután nővérem IC-vel utazott fel Szombathelyről BP-re. Kelenföldön szállt le. Egy időben történt peronon való találkozásunk és a vonat továbbindulása. Ugyanekkor lett világos számára, hogy fent felejtett egy csomagot. Itt helyben ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy ez bizony figyelmetlenség, hiba. Meg is mondják, hogy mindenki figyeljen a csomagjára. Azonban lássuk be, hogy emberből vagyunk, és ilyen még azzal is megeshet, aki állítja magáról, hogy vele ilyen sosem eshet meg.
Abban a pillanatban 2 megoldásra tudtam gondolni: 1. ember gyereke villámgyorsan felszáll Kelenföldön a 7E/173E (gyk.: piroshetes) kombinációra, és irány a keleti. 2. be az információba/vevőszolgálatra, kis segítséget kérni.
A vonat Kelenföldről a keletibe 15 perc alatt ér át, a busz pedig 25 perc, ha épp indul. Ez 10 perc különbség, úgy éreztem ez sok. Ezért mentem be az információba. Ez lehet, hogy hiba volt. Az is, hogy ezzel vesztegettem az időmet, meg az is, hogy azt hittem ez megoldással szolgálhat bármire. Vázoltam a hölgynek a helyzetet, miszerint 10 perc múlva ér a keletibe a vonat, tehát időben vagyunk még. Tudjuk hogyan néz ki a csomag, tudjuk pontosan, melyik kocsiban melyik helyen van.
Hölgy tekeri a fejét. Mondom ilyen nem szokott előfordulni? Azt mondja, dehogynem sokszor. Mondom és nincs semmi lehetőség arra, hogy a csomagot elcsípjük? Elvégre in progress vagyunk.
Komolyan uralkodnom kellett magamon, mikor a hölgy ártatlan arccal kérdezte, hogy "Ő most kit hívjon fel?" Finoman próbáltam érzékeltetni, hogy ezt most nehogy már tőlem kérdezze.
Ez után vette csak fel a telefont. Felhívta a vevőszolgálatot asszem, akik elküldték a talált tárgyak osztályára, akik visszaküldték a vevőszolgálathoz, és ezzel a kis próbálkozás véget is ért. Nincs rá ember, nem foglalkoznak vele, végülis mindegy milyen magyarázatot adnak, mert azt mondják amit akarnak. Az utasnak úgysincs választási lehetősége. Állítása szerint Kelenföldön adtak már le csomó mindent, amiért néha jönnek is a tulajdonosok. Mondom kúl…
Ekkor már nem volt más hátra, mint irány a Keleti. Természetesen, mire odaértünk a vonat már sehol sem volt. Talált tárgyak osztálya elég érdekes hely. Szépen festett oszlopos ajtó, belül elsőre olyan érzésem volt mint egy lakatosműhelyben, vagy asztalosműhelyben. És a bácsi is pont olyan köpenyben volt :)
Azt tudtam meg, hogy csomagot nem hoztak be az az elmúlt 15 percben, csakúgy, mint az elmúlt 15 évben sem. Kb a csomagmegőrzésre szakosodtak. Sosem ad ott le senki semmit... Hát bocs...
Szóval a kis kálvária eredménytelen volt, és nincs is happy end. Viszont beigazolódott, hogy a az utasszállítással foglalkozó MÁV, akiknél rendszeresen előfordul poggyászprobléma, nem lát semmi eshetőséget arra, hogy ezt kezelje. Hangsúlyozom, nem arról volt szó, hogy valami VOLT valahol, hanem hogy egy csomag MOST is van valahol, és el kéne hozni. Vevőszolgálat tehetetlen, talált tárgyak osztálya tehetetlen. A kalauzt ugyebár értesíteni nem lehet (pedig állítom, hogy az simán megoldaná). Továbbá nem kimondott tény, hogy a takarítószolgálat minden talált holmit elrak zsebbe. Tudniillik, mire a vonatot kitolják a peronról, addigra átmegy rajta a takarítószemélyzet, és semmi nem marad már rajta.
Azonban a takarítást nyilván egy alvállalkozón keresztül oldják meg (nem fejteném ki, hogy milyen embereket alkalmaznak erre, de szinte egy kategóriába sorolnám a BKV orkjaival..), ezért nincs velük kapcsolat, nem lehet jelezni, hogy esetleg van ott egy csomag. Nyilván felettesük sincs közel s távol. Így a vonaton talált tárgy akár nyomtalanul el is tűnhet.
Világos számomra, hogy a MÁV nem vállal felelősséget az utas csomagjáért (ami egyébként talán nem is lenne olyan nonszensz dolog, mert esetleg az utas számíthatna a társaságra, ha már balf*sz volt.. épp csak nem Mo-on). De a végtelenbe érő, körbejárós tehetetlenség engem azért eléggé meglepett.. Naiv vagyok ugye?
Emellett végiggondoltam a másik választási lehetőségemet is. Ha nem vesződök Kelenföldön, és egyből busz, akkor is kb. 10 perccel később érek a Keletibe, mint a vonat (úgy, hogy szombat du. nem volt forgalom). Ha a vonat beér, az utasok kb. 5 perc alatt leszállnak, 10 perc alatt pedig már végzett a takarítás is. Úgy gondolom, nem lett volna esélyünk. Magyarország, én így szeretlek!
Üdv: Hompi
