Tavaly azért vettem BMX-et, hogy Pesten BKV helyett néha kerekezni tudjak. Más biciklivel is lehet (sőt, ezzel talán a legnehezebb), de a vonatra feltenni, onnan levenni sokkal egyszerűbb, mint egy nagy biciklit. Sőt, a vonaton a kocsi előterében gond nélkül elfér, ha nincs kerékpárszállító kocsi.
Valakit nem igazán érdekel, hogy a bicikli hol fér el, inkább beteszi az utastérbe, az ülésekre, hadd olajozza össze a lánc és a tárcsa az ülést, amibe aztán később az utasok beleülhetnek. Olvasónk is ilyen biciklisekkel találkozott, és hiába szólt a kalauznak, kiderült, hogy ő engedte meg nekik. Képek és a levél alant:
Kedves Mihály !
Most találtam ezt a fórumot/blogot ahol a MÁV-val kapcsolatos dolgokat lehet megírni. Emlékeztet a valamikori Ludas Matyi rovatára, ahová az olvasók küldték be a kereskedelmi, hivatali, utazási visszásságokkal kapcsolatos leveleiket, és bizony sok sikert is elértek, bizonyítva ezt, a pár héttel későbbi hivatalos válaszok tartalma, melyeket szintén leközölt az újság. Most, amikor már szinte semminek sincs gazdája, különösen örvendetes az ilyen elektronikus oldalak létrejötte - hátha jobbítunk, hiszen a szándék végül is ez! Nos, rátérnék az általam átéltekre: Pár hete történt egy eset, amely elgondolkodtatott - akkor, ott sajnos nem tudtam tisztázni.
Június egyik hétköznapjának délelőttjén szálltam fel Dunkeszi-gyártelepen, a Nyugati felé tartó személyvonatra.
Eléggé szellősen volt telített a négy kocsiból álló szerelvény. Ez azt jelentette, hogy azon a szakaszon, ahová beszálltam, kb 4 - 5 utas tartózkodott - és még négy srác + a hozzájuk tartozó kerékpárok - a képen látható módon - az üléseken elhelyezve! Azon már nem is ütköztem meg, hogy a kb 16 - 18 éves fiúk magnót bömböltetve, heavy zenét hallgattak, mit sem törődve azzal, hogy ez esetleg másokat zavarhatna - át kell ülni másik kocsiba, nemde? Az viszont szöget ütött a fejembe, hogy az olajos láncokkal, koszos kerekekkel az ülésnek támaszkodó kerékpárok, vajon milyen nyomokat hagyhatnak az üléseken, és később az oda helyet foglaló utas ruházatán?
Ekkor megjelent egy kalauz, egy fiatal hölgy személyében. Gondoltam, hogy felajánlom segítségemet, amennyiben itt "rendrakásra" kerülne sor. Meglepetésemre a kalauznő szemrebbenés nélkül sétált el az üléseken kényelmesen elterpeszkedő kerékpárok mellett, és jegyemet elkérve, kezelte azt. Ekkor megjegyeztem, hogy vajon helyes-e, amit itt látok? A kalauznő lakonikus egyszerűséggel közölte, hogy igen, mivel ő engedélyezte azt! Én megütközésemnek adtam hangot, erre ő lehurrogott mondván, hogy hát nézzem meg, nem lesz az olajos vagy koszos, meg sem látszik, és különben is, nem teheti meg azt, hogy nem engedi felszállni a fiúkat - mivel a szerelvényen nem volt kerékpárszállításra alkalmas kocsi! Arra a kérdésemre, hogy ez esetben miért nem lehet az előtérben vagy a kocsi végében, a két széksor között tárolni, valami olyan választ kaptam, hogy szabályzat tiltja, az utasok szabad mozgását gátló tárgyak elhelyezését.
Ezek szerint a tárgyak "ültetését" nem. Mivel tovább kötöttem az ebet a karóhoz, ezért a kalauznő látványos gunyorossággal a fiúk felé fordulva, cinkosan tegeződve megjegyezte feléjük, hogy kicsit mozgassák át másképp a kerékpárokat mert az urat zavarja a látvány ! Amikor tiltakoztam, az ilyen irányú megjegyzés ellen, a kalauznő távozóban még odavetette nekem, hogy én sem fizettem két helyet - ti. a táskám valóban mellettem volt az üres ülésen. Én a táskámat az ölembe véve, összehúzodtam, és tovább hallgatva a kellemes muzsikát és a fiatalok gúnyos kuncogását, a Nyugatiig már meg sem mukkantam, de azért még mielőtt leszálltam volna, készítettem pár felvételt a tett színhelyéről.
A vonatról leszállva, véletlenül újra összetalálkoztam a fiatal kalauznővel és a társával, egy idősebb kalauznővel. Pár mondat erejéig még feltartottuk egymást, melynek lényege a következő volt: Én újra összegeztem, hogy nem tartom szerencsésnek, a kerékpárok ülésen való elhelyezését. Ők pedig védekezésképpen azt hozták fel, hogy ugyan nem fognak vitatkozni senkivel, hiszen őket is állandó atrocitások érik, ha bármiért szólnak - cigarettázás, szemetelés, hangoskodás stb.- pl leköpik őket, esetleg bántalmazzák, ezért inkább kompromisszumokat keresnek. Ennyiben maradtunk. A stílust, ahogyan a kalauznő elbánt velem, már fel sem említettem. Reménytelen vitákba minek menjek bele? Sajnos a probléma szerintem itt összetett: A fiatalok neveltetése ( iskola, otthon ), a szolgálatteljesítő felkészültsége, kultúrája, a MÁV felelőssége - miért nem csatol, kerékpár szállításra is alkalmas kocsit a szerelvényhez? Vagy talán én vagyok túl érzékeny?
Üdvözlettel: T. János
