Olvasónk a vonaton felejtette pénztárcáját, melyet nagy nehézségek árán visszakapott. Luigi a megtalált pénztárcának és a dolgozók segítőkészségének örült, ám a MÁV rendszerében nagyobb hibákat is felfedezett, melyekről alant olvashattok:
Szia MÁV-figyelő!
Van egy történetem; ellentétek összecsapása ez, ahol a humán vonal csillagos ötöst, a rendszer fekete egyest kapott tőlem. Szerintem fordítva rosszabb lenne, így viszont még menthető a dolog, de most már elmondom, miről is beszélek, mert nagyon utálom, ha valaki fél oldalt pofáz egy kétsoros sztori előtt.
Fennhagytam a pénztárcám egy KöKi - Kunszentmiklós-Tass vonalon közlekedő vonaton (3728, annak, aki szerelmes), de ezt már a leszállás utáni zsebcsekkoláskor egyből észleltem. A szerelvény már mozgott, irány haza, őrült telefonálás. A MÁV központban végtelenül segítőkész emberkékkel beszéltem, a menetrendnek megfelelően próbálták hívni az egyes állomásokat, hogy a helyi személyzeten keresztül jelezzék a jegyvizsgálónak a problémát. Nahát egyik állomást sem érték el telefonon. Más nem maradt, a végállomást hívták (Kunszentmiklós). Csakhogy állítólag ott nincs külső vonal, a belső vonal meg rossz lehet, mert folyamatosan foglalt (70-es évek fíling). Éjfélig (olyan este 9 körül szálltam le) még 4-szer próbáltuk, mindegyik ügyfeles segítőkész volt és kedves, de a kezük meg volt kötve, a technika adta lehetőségeket kihasználták. Reggel még egy utolsó próba, aztán akármilyen hihetetlen is, de eljutottunk arra a pontra, hogy az információért bizony le kell utazni Kunszentmiklósra. Ez már századfordulós hangulat, távirat, Sherlock Holmes, füstötvonat.
Mivel bíztam benne, hogy meglesz a tárca, ezért alternatívák helyett (mittudomén telefonon a helyi taxisokat megkérni, kérdezzenek rá, vagy ilyesmi) elutaztam oda, és a pénztárosnénitől átvettem az érintetlen pénztárcát pénzestül, bankkártyástul. Ja, előtte a forgalmi irodában próbálkoztam, ahol a fogalmista (éppen telefonált, hehe, és volt előtte vagy 3 készülék, amiből kettő valóban belső vonal lehetett...) kb. keresztet vetett rá, de szerencsémre épp benn volt a főpénztáros, és közölte a jó hírt.
Nemrég ugyanezen a vonalon láttam a megálló pénztárának ablakába kitéve egy másik pénztárcát. Szerintem napok óta ott fakul.
Szóval, sok rendes ember dolgozik egy olyan helyen, ahol jól megérdemelt hálálkodást se biztos, hogy be tudják seperni, mert gyakorlatilag lehetetlen információhoz jutni (vagy urambocsá belső rendelet írná elő a beazonosítható tulajdonos (benne volt jogsi, személyi, minden) kiértesítését). A sokat szapult MÁV arculatának nehogymár ne tenne jót egy-egy hasonló örömhír kifelé(is) történő kommunikálása, nevekkel.
Hát ennyi, szia.
luigi