Olvasónk barátnőjével és vasutas barátaival együtt vonattal utazott külföldre. A kis társaság csendben elvolt, nem úgy mint a mögöttük lévő szintén vasutasokból álló társaság, akik egyfolytában italoztak. Az egyik részeg lekapcsoltatta a lámpát a vagonban, mert aludni akart, ám ezt olvasónk szóvá tette, mert nem akart sötétben utazni. A részeg vasutas nekiesett az utasnak. Leparasztozta, leköcsögözte, veréssel is fenyegette, majd le is hülyézte, hogy 40 ezer forintot kiadott ezért az útért:
Tisztelt MÁV-START ZRt.
Szeretném megköszönni Önöknek azt az élményt, amellyel 2009.02.13-án este, vagyis éjszaka, a Venezia EuroNight vonatukon gazdagodhattam.
Az utazáson a barátnőmmel és másik hat emberrel vettem részt, akik történetesen vasutasok. Így alkotunk egy olyan baráti társaságot, akik kedvelik az utazást és az érdekes helyek felfedezését. Az utazásokhoz rendszerint az Önök járatait vesszük igénybe. A barátoknak, vasutasok lévén, ez a legkedvezőbb utazási forma, Nekünk, nem vasutasoknak, pedig még épp elfogadható áron elérhetők a kiszemelt úti célok.
A vonatra valamennyien Budapestre szálltunk fel, jó pár "utastársunkkal" egyetemben. Ahogy elindultunk a mögöttünk lévő 8 fős társaság elkezdte elfogyasztani a magukkal hozott jelentős mennyiségű sör és rövidital készletet, így elég hamar emelkedett hangulatba kerültek. Ezzel nincs is baj, hiszen jó hangulatban gyorsabban telik az idő, bár a mögöttünk ülők viselkedése szerintem átlépte a "buli" fogalmának határait. A Horvát határon átérve jött a kalauz és itt derült ki, hogy a mögöttünk utazók is a vasutasok népes táborához tartoznak. Egészen addig nem volt semmi probléma, míg ki nem találták, hogy ideje lenne már aludni (kb. 23 órakor). Ezt a dolgot a kocsi világításának kapcsolgatásával kezdték. Az egyik szülő "megkérte" a gyerekét, hogy ugyan kapcsolja már le a villanyt. Odaadta neki a magával hozott négyszögkulcsot, Ő pedig a kocsi kapcsolószekrényében lévő gombokkal játszadozva igyekezett sikert elérni. Kb. 5 perc fényjáték (fél világítás, teljes sötétség, teljes világítás) után megegyeztek egymás között, hogy akkor a teljes sötétséget kellene választani. Persze nem mondhatom, hogy csak magukra figyeltek, mert elkezdték végigkérdezgetni az utasokat is. Kíváncsi voltam, hogy vajon a magyarul nem tudókkal mit kezdenek, de erre nem került sor, mert amikor hozzánk értek, akkor én azt találtam mondani, hogy talán nem kellene belepiszkálni a szekrényben és amúgy is a teljes sötétség nem a legjobb választás, mert egyrészt éjszaka is szállnak fel és le az utasok, másrészt, ha valakinek bármi gondja van, akkor a sötétben nem tud biztonságosan közlekedni a kocsiban. Itt tört ki a vulkán. Elkezdtek velem ordibálni, hirtelen mindenféle „paraszt, szemét köcsög" lettem. Amikor megemlítettem, hogy én ezért az útért közel 40.000 forintot fizettem és nem csak úgy jár nekem, mint Nekik, akkor meg azon ment a "móka", hogy mekkora egy vesztes vagyok már, hogy képes voltam kiadni érte ennyi pénzt. De, hogy ne érezzem magam mellőzve, a társaság legittasabb tagja a megérkezés utánra beígérte a "pofám betörését" is. Természetesen közben az addig fél világításra kapcsolt kocsivilágítást ismét teljes világításra állították, mondván "akkor ne aludjon senki". A barátaim, annak ellenére, hogy vasutasok, sikertelenül próbáltak megvédeni. Hiába mondták bármit is, mert ők nem igazi vasutasok, hanem csak lusta "irodisták". Külön öröm volt az a pillanat, amikor a horvát kalauz kapcsolta le a világítás, mert akkor meg mehetett azon a beszólogatás, hogy most mit is csinálhatnék az addig olvasott könyvel. Mellékesen megjegyezném, hogy a kalauznak sikerült azt elérni, amit a "vasutas gyereknek" nem, azaz a kocsiban csak néhány lámpatest maradt égve. Az este ezek után már eseménytelenül telt, olyan hajnali egy óra körül az apuka már nem tudta kivel megosztani az igénytelenebbnél igénytelenebb mondanivalóját és Ő is elaludt, reggel pedig (gondolom a fejfájása miatt) már nem volt olyan verekedős hangulatban, bár ha tekintettel ölni lehetne...
Tehát ez úton szeretném Önöknek megköszönni, hogy a vasutas "munkatársaik" részéről 2 órán keresztül olyan megaláztatásban volt részem, amit 30 éves koromig még nem tapasztaltam. Felejthetetlen emlék marad!
Természetesen néhány dologban igazuk volt a "kollégáknak". 40.000 forintért tényleg hülye voltam, hogy a vasutat választottam. Hiszen ennyi pénzből autóval is megjártuk volna az utat, és ha kicsit ügyesebbek vagyunk akár repülővel is mehettünk volna. De úgy voltunk vele, hogy utazzunk együtt a többiekkel. Örömmel jelenthetem, hogy megfogadom a tanácsot és a közeljövőben már nem a vasutat, hanem más közlekedési eszközt fogok, fogunk választani.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy általános Vállalati tréning keretében igazán tudathatnák a dolgozóikkal, hogy bizony nem az utas van a vasútért, hanem a vasút az utasért. Önök ugyanis egy olyan szolgáltatást nyújtanak, amiért én mint utas, és én mint adófizető, kétszer is fizetek. Természetesen nem azzal van baj, hogy egyes utastársak mivel múlatják az időt, hanem azzal, hogy ezt milyen formában/módon/hogyan teszik. Attól, hogy vasutasok, attól még nem válnak mindenki fölött állóvá, amikor ők is vonattal utaznak. Vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, és ez bizony a szabadidejüket töltő vasutasokra is vonatkozik. Ha én bárhol így képviselném a munkahelyemet, akkor biztos vagyok benne, hogy a fejemre koppintanának.
Köszönöm, hogy elolvasták a levelem!
Tisztelettel: K. Szabolcs
