A hétfő reggelt kezdjek egy utaspanasszal. Olvasónk az utastájékoztatásra panaszkodik levelében. Nemrég InterCityn utazott, ahol az utasok 4 kocsiban nyomorogtak. Majd a vonathoz „hozzácsaptak” még 6 kocsit, bár erről az utasoknak elfelejtettek szólni. A vonat 40 percet késett, ezért azt mondták, visszaadják a helyjegy árát. Majd ezt visszavonták. Ilyen a tájékoztatás 2009-ben:
Hello MÁV-figyelő!
Néhány költői kérdés jutott eszembe tegnap, miután leszálltam a (Sarajevo-) Pécsről Budapest (-Miskolc Tiszai pu.)-ig közlekedő IC-ről:
Vajon miért nem lehet bemondani a hangosbemondóba, hogy a fél órája a pécsi állomáson álló szerelvényhez még 6 kocsit fognak hozzácsapni, megelőzve ezzel azt, hogy az összes húsvéti sonkaevő vendég abban a 4 kocsiban tolongjon és anyázzon a kalauzra a folyosón állva és aztán kecske***ta vágtában nyomuljanak át az új kocsikba?
A nem helyjegyes, csupán pótjegyes IC-n miért adnak el több pótjegyet, mint ahány ülőhely valójában létezik a vonaton (az összesen 10 kocsi ellenére sem)? Ez lenne az IC lényege, hogy amellett, hogy pontosan és gyorsan közlekedik, még helyem is lesz garantáltan. Vagy ez már túl nagy elvárás? Akkor mire is fizetek plusz 220 Ft-ot?
A kisgyermekes anyukákkal, akik a folyosóra kényszerültek, miért nem lehet normális hangon közölni, hogy hibáztunk? (Mellékszál: ugyanez a kisgyermekes anyuka miért ugyanabban a kezében fogja az égő cigarettát, mint amelyikben a 1,5 éves kisfiát? A tisztán nemdohányzó vonaton)
40 perces késés után miért mondják be, hogy visszaadják a helyjegy árát, hogy aztán később bemondják, hogy tévesen mondták be és nem adják vissza mégsem?! A pénztáros kisasszony miért hiszi azt, hogy személyes problémám van vele (pedig kifejezetten csinos volt felháborodott mivoltában), mikor nyugodt hangnemben mindezt elétárom és kérem a panaszkönyvet?
Üdv, B
