Az egyik tavalyi sztrájk alkalmával Érd felsőn vártam a vonatot. Üldögéltem a padon, amikor befutott egy vonat Székesfehérvár felé. Nekem ugye ez nem volt jó, csak távolról néztem, milyen kevesen ülnek rajta. A vonat indulása előtt az előtérben megjelent egy 50 feletti kabátos ember, aki az állomáson álló, és a vonaton ülő nőket nézegette, és közben egyszerű kézmozdulatokkal könnyített magán. Hallottam már ilyenről, több magyar blogon is előkerült már a csávó, de nem hittem a szememnek, amikor odapillantottam.

Olvasónkat egy 20 év körüli gyerek akarta megcsókolni a vonaton, miközben aludt. Ő története sem egyedi, több ilyen sztori megtalálható a fórumokon:

Kedves MÁV-figyelő!
 
Egy számomra borzalmas és undorító történetet osztanék meg veletek, mely nemrégiben, pontosan a MÁV sztrájk alatt esett meg velem. Debrecenből utaztam fel Budapestre egy reggeli gyors vonattal pénteken. Korábban műtéten estem át így a fél arcomon egy nagy kötés volt. Reggel még örültem hisz azt hittem kénytelen leszek busszal jönni a sztrájk miatt, de az állomáson kiderült megy egy gyors vonat pestre így arra megváltottam a jegyem. Az már csak mellékes kellemetlenség volt, hogy a vonat fél óra késéssel indult és közben egy másik gyorsabb járat elment, de a jegyem már megvolt így kénytelen voltam maradni a rosszul választott vonaton. Elfoglaltam elöl egy fülkét, még örültem is, hogy van helyem, bár az ülőhelyek egy része szabályosan le volt tépve. Utam első pár órája egyhangúan telt, jött  az ellenőr, megnézte a jegyem majd eltűnt. Hamarosan el is szundítottam, hisz még 3 óra unalom várt rám. Aztán hirtelen arra ébredek, hogy valaki meg akar csókolni. Szerencsére éber alvó vagyok és jók a reflexeim így mikor megéreztem, hogy valaki közeledik felém, felpattantam. Egy kis cigánygyerek, cirka 20 körüli vigyorogva kirohan a kabinomból. Rögtön megnéztem mindenem megvan e nem e vitt el valamit, de nem. Egyszerűen ledöbbentem, hogy ilyen megeshet délelőtt 11-kor egy vonaton.

Szundikál az ember és arra kell, hogy felébredjek, hogy egy gyerek meg akar csókolni. Szabályosan sokkot kaptam. Persze mikor óvatosan kinéztem a kabinomból egy sor köpködés és hányinger visszatartása után a kis görény eltűnt. Kalauz vagy valaki aki segíteni tudna persze sehol. átmentem gyorsan egy másik fülkébe, ahol egy bácsi volt remélve így már nagyobb biztonságban vagyok. Mikor beért a vonat leszálltam és láttam a kis rohadékot amint elsomfordál. Párom kijött értem a nyugatihoz, és rögtön látta, hogy nagyon rémült vagyok. Nem mondtam neki rögtön el, hogy mi történt, mert ha leüti a gyereket aki akkor még a közelben volt, akkor biztos, hogy rögtön megjelent volna a közeg és letartóztatja testi sértésért. Én meg ugye hogy bizonyítsam, hogy mit tett velem a vonaton, illetve önbíráskodás miatt mi húztuk volna a rövidebbet. Persze a pályaudvaron egy darab rendőr nem volt akinek tudtam volna leszálláskor szólni, a nyugatinál se láttam egyet sem. Felháborít, hogy ilyen eset megtörténhet Magyarországon. Sosem gondoltam volna, hogy ezek után félni fogok vonattal egyedül utazni. Belegondolni is rossz, hogy ezzel a vonattal sok diáklány akik csonosak is járnak haza hetente egyetemről. Szinte egy időzített bomba mikor történik valamelyikkel ez vagy még rosszabb.  Elszomorító, hogy itt te csak a rövidebbet húzhatod ha fellépsz ellenük, minden nő aki olvassa ezt a történetet sose utazzon egyedül vonaton, vagy ha már muszáj akkor legyen nála fegyver, mert tényleg sosem tudni, mikor történik vele hasonló. Még akár fényes nappal is. Remélem történetem ami viszonylag szerencsésen ért véget tanulság lesz mások számára. Sehol nincs biztonság, félni sajnos mindig muszáj.

Üdv: N.