Nincs is annál kellemetlenebb, mikor felszállunk egy vonatra, megfogjuk a kapaszkodót vagy a kilincset és az évezredes kosztól ragad a kezünk. Ki tudja mitől, hányan, és kik fogták már meg előttünk ezeket, így semmihez nem merünk hozzányúlni, míg meg nem mostuk a kezünket. Ennél már csak az a jobb, amikor a WC-ben nincs víz, és „termékünket” nem tudjuk leküldeni, másét szagolgatjuk (ami szintén nem ment le) és kezet se tudunk mosni. Olvasónk mindkettővel találkozott:

Kedves MÁV-figyelő!

Vasárnapi nap utaztunk haza Székesfehérvárról Budapestre. Ami a vonaton volt, az egészen megdöbbentő.

Zsúfolásig tele a kocsik, az előterekben is minden hely foglalt volt. Minden mocskos és ragad. Bementem a wc-be, és a következő képek fogadtak. Azon túl, hogy minden undorítóan retkes volt, a legszebb az volt, hogy az egész vonaton 0, azaz nulla víz volt. Azaz ez így nem igaz, annyi azért volt, amennyit az emberek magukkal vittek.

Az első dolgunk az volt amikor leszálltunk, hogy azonnal keressünk egy helyet, ahol kezet lehet mosni. A telefonom alig mertem megfogni, hogy taxit tudjunk hívni, minden ami nálunk volt zsákokkal együtt ment a mosásba.

Kelenföldön szállt le egy anyuka, és amikor párbeszédbe elegyedtünk, hogy mennyire gáz ez az egész, csak annyit válaszolt, hogy ő már annak is örült, hogy egyáltalán üllőhelyük volt a kb. 3 éves gyerekkel.

Gondoltam, hogy fogom a jegyem, és panaszt teszek, da annyira vágyakoztam egy sima kézmosás után, hogy nem volt gusztusom ilyen szennyesen csinálni semmit.

2009 Magyarország, Európai Unió.

Karacsi Maci