Olvasónk életét boldoggá tette a MÁV amikor egy szép, felújított, bicikli szállítására is alkalmas vonatot állított forgalomba azon a vonalon, ahol minden nap közlekedik. Öröme nem tartott sokáig, a vonatot megfordították, megváltozott a biciklis kocsi helye, és megtelt utasokkal, így ő újra az előtérben állva utazott. Nem nagy probléma, de ha megnézitek, egy kis odafigyeléssel is lehet növelni az utasok komfortérzetét. Panaszos, de inkább dicsérős levél alant:
Kedves MÁV-Figyelő!
Nagy tisztelője vagyok a blognak, ha tehetem el szoktam olvasni! Az én történetem nem egyszerű, és a kényelemről szól főleg, tudom tudom hogy ez a szó a MÁV-nál heveny utópia, de az élet relatív!
Nem mostani történet, hanem még augusztusi. Hogy lássuk miért is visel meg a dolog nézzük a körülményeket. Én két műszakban dolgozom, egy kollégámmal váltásban, és mivel az élet egyik nehéz dolga a hajnali kelés ezért váltani szoktuk egymást hetente. Ha reggeles vagyok 7-re érkezem és nagyjából 16:00-kor végzek! Mivel röpke fejszámolással 3 éve rájöttem hogy a vonaton szállított bicikli jobban kifizetődik mint a BKV, ráadásul relatív szabad is vagyok, ezért az év nagy részében hajtom a bringát, és cipelem a vonaton. A hajnali kelésnek egyetlen aspektusát szeretem, ez a hazamenetel. Gödön lakom, Felső-Gödön szállok le a vonatról (ez a váci vonalat érinti). Ezen a vonalon délutánonként a Szobra tartó szerelvények általában "gyorsított"-ként vannak aposztrofálva ami annyit tesz hogy ha én felszállok Rákosrendezőn, akkor 4 megállót kell megtennem (8 helyett) hogy hazaérjek, és ha nem gyök3/2-vel haladunk akkor nagyjából 10 perccel komfortosabb az út.
Ez MÁV mércével kényelem a javából. Amit pedig kifejezetten szeretek az a 16:33-as gyorsított személy, mivel (1) ezt jó eséllyel elérem, (2) az újabb tipusú vonatok közé tartozik! Sajnos a szakmai nevét nem tudom, de motorkocsis kék és piros csík fut végig rajta, automata ajtókkal, és remek bicikli tárolós vagonnal. (akik nem értenék a dolgot, ezenkívül még kétfajta jár (1) a régi kék kiskoszos, ahol relatív jól el lehet férni a biciklikkel, főleg ha olyan jön ahol van bicikliszállító vagy a peron ilyen célra van kialakítva, de rohadt mocskos és büdös az egész vagy a (2) valamilvel újabb légmentes szürke motorvonat, nevét a peronjáról kapta ahol ha be van csukva mindkét ajtó vagy télen a hidegben nyitott ajtókkal nincs levegő... hely sem, no ezekhez képest luxus az újabb fajta vonat.) Tényleg le a sapkát! Olyan jól sikerült eltalálniuk a méreteket hogy befér nem kevés bicikli, és az ember még le is tud ülni. Aki nem biciklis az nem tudja hogy ez a vonaton szállított bicikliknél mekkora kényelmet jelent. A havas/jeges (esetleg a nagyon szeles) napok kivételével mindig biciklivel megyek, így az útjaim nagy részében ácsorgok. Ezzel a vonattal azonban néhány hónapon keresztül minden második héten hazafelé a hét 5 napján le tudtam ülni, és a biciklim is úgy utazott ahogy a nagy könyvben meg van írva. Még annyit hozzátennék hogy elöl van a bicikliszállítós rész, és mivel elöl kevesebben vannak ezért szoktam rá könnyebben felférni. Eddig szép és jó, most jön a fekete leves.
Elérkezett az augusztus 10-14. munka hét, és én ismét hajnalban keltem hogy elvégezzem a munkámat. Hazafelé tartottam és bár kimerült voltam örültem hogy elérem ezt a remek járatot. (Előfordul ugyanis hogy túlórázni kell stb. nem mindig tudok ezzel menni pedig törekszem rá) Mindig megnyugtat mikor látom hogy a sárga csíkos orra előbukik a kanyarban és végre fel lehet rá kucorodni. Bemondta a bemondó hogy érkezik, a gyanúm akkor kezdődött mikor láttam hogy nem a motorvonat van legelöl (ahova ugye be lehet tenni a biciklit) hanem a mozdony. Bizony bizony a vonat "fordítva" volt, az én vagonom volt hátul. Ennek azért van némi problémája, bár biciklivel nem annyira nagy, az egyik; az hogy az elejéről oda kell száguldani a végéhez. A másik elég nagy probléma hogy mivel a bicikli szállító hátul volt, és a Nyugatiban is hátulról lehet megközelíteni a vonatot, így az hátulról előre szokott általában megtelni, ráadásul több állomáson is a hátulsó leszállás jobb mint az első kocsikból. Ergo a bicikli szállító vagonban nyüzsögtek az emberek. Félreértések elkerülése végett nem az a baj hogy az utasok elfoglalják a bicikliszállító nagyobb részét, mert hát ők is emberek és utaznának haza úgy ahogy nekik jó. A MÁV rossz szervezése ami böki a csőrömet. A peronon utaztam állva ahogy mindig is, tökig utassal, akik részben miattam részben a többi felszálló biciklista miatt nem fértek se fel se le. Ha ez a vagon az elején lett volna az összes biciklis befért volna, és több ülő hellyel kényelmesebben elfértek volna az utasok, és még le is tudtak volna szállni.
No sebaj. Nem adtam fel, lehet hogy csak napi rendellenességről van szó, bepróbálkoztam másnap is! A helyzet ugyanez. Zsúfoltság, anyázás főleg a biciklisekre, akik ugye szerettek volna a kijelölt vagonjukban utazni. Harmadnap ugyanez (egyik nap sem fértem fel csak a peronra és mindig volt 2-3 biciklis velem). Pénteken már nagy rutinnal készülődtem a hátsó ajtóhoz, amikor kellemes meglepetésként az élet visszatért a megszokott kerékvágásba, az elején jött a bicikliszállító. Komoly megnyugvás volt látni hogy végre nem a mozdony jön elöl. Odagurultam (na jó száguldottam) az első ajtóhoz, ahol a kezét a homlokához szorító két biciklis társam állt. Az ajtó ugyanis nem működött, ahol fel tudtunk volna szállni. Úgyhogy szégyenszemre át kellett kullognunk a hátsó ajtóhoz megosztoznunk egy szűk hátsó peronon, ahol nincs levegő.
A történetnek talán vége is lehetne, hogy 1 hetet szopatott a MÁV, és utána megoldódott. De nem tudom ennyiben hagyni. Az élet úgyhozta hogy az elkövetkezendő hetekben nem tudtam szeretett járatommal menni, mert hol egésznapos hol délutános voltam, így csak múlthéten (szeptember 7-11) sikerült elkapnom kétszer ezt a járatot. Mindkétszer elöl volt a bicikli szállító, és az ajtót még mindig nem javították ki...
Üdv. Pretoryan
