A MÁV karámőrei annyira foglalkoznak a jegyekkel és a bérletekkel, mint a BKV biztonsági emberei a metró lejáratánál. Ha az ember szépen mosolyog, és azt mondja, csak egy ismerőse elé jött ki, szó nélkül beengedik. Ha az utas nagy csomagokkal halad a kijárat felé, akkor pedig lepakoltatják vele az összes csomagot, és megkerestetik vele a jegyet, amit lehet, hogy a vonaton felejtett. Hol van ebben a logika?
Tisztelt MÁV Ügyfélszolgálat, tisztelt MÁV-figyelő!
1998 óta rendszeresen jártam egy, a Nyugati pályaudvarról induló elővárosi vonalon. Amikor néhány éve az elővárosi vonatok peronjain máról holnapra kerítés és egy megbízott cég ellenőrei jelentek meg, teljesen egyetértettem a rendelkezéssel. Az általam használt szakaszon több olyan állomás volt, ahol nem lehetett előre jegyet váltani. Köztudott volt, hogy ebben az esetben az utasok és a jegyvizsgálók nem feltétlenül bajlódnak a bürokratikus papírmunkával. Az egyik kalauz visszatérő kérdése ez volt a vonaton jegyet váltani szándékozó utasokhoz: kell papír?
A Nyugati pályaudvaron ezt a megoldást jól és értelmesen be lehetett vezetni, hiszen az elővárosi közlekedés nagyrészt a szélső, kerítéssel jól leválasztható vágányokon bonyolódik. A Keleti pályaudvar erre sokkal kevésbé alkalmas, hiszen gyakran a nemzetközi vonatok is külső vágányokról indulnak. Ott a vágányokat teljes egészében kerítéssel zárták el az utazni nem készülő közönség elől, ami feltehetőleg mindazok életét megnehezítette, akik a kerítésen belül elhelyezkedő büféket, újságosokat, pénzváltókat, falatozókat és egyéb szolgáltatókat szerették volna felkeresni.
Ez feltehetőleg a Keleti pályaudvar vezetőségének, vagy a jegyellenőrzéssel megbízott cég munkatársainak is feltűnhetett, mert mikor érkező külföldi vendég elé szerettem volna kimenni mondjuk az 1-es vágányra, vagy csak ellenőrizni, megérkezett-e egy késésben levő vonat (ezek az érkező vonatok kijelzőjéről gyakran eltűnnek a Keletiben, sőt, a forgalmi iroda sem tud felvilágosítást adni róluk), soha nem volt szükség rafinált cselekre, a jegyellenőrök készséggel átengedtek. Ha kérték a jegyet, elég volt tudomást nem venni róluk, és rezzenéstelen arccal elvonulni mellettük (ebben hasonlítanak a BKV-ellenőrökre), nem abajgatták az embert.
Nemrég külföldi útról, sok csomaggal megpakolva érkeztem a Keletibe, és a kijáratnál nagy csodálkozásomra kérték a jegyemet (amit három ország kalauzai láttak már). Mivel az ellenőrzés eddig mindig meglehetősen laza volt, valami olyasmit válaszoltam, hogy higgye el kérem, van jegyem. Az ellenőr hölgy azonban erről szeretett volna maga meggyőződni, mire én - szokásommal és jobb meggyőződésemmel ellenkezően - valami gorombát válaszoltam, és a fülemre aggatott táskákkal-hátizsákokkal kicsörtettem a kerítésen, mivel nem volt szabad kezem, hogy a már mélyre süllyesztett vonatjegyet előássam egy rejtett bugyorból.
Mindez nem történt volna meg, ha
(1) a Keleti pályaudvaron elkülönülne az elővárosi forgalom a hosszabb távon közlekedő vonalakétól, hiszen az utóbbiakon jóval kisebb az esélye annak, hogy valaki megússza a jegyellenőrzést a vonaton.
(2) Ha ez a pályaudvar szerkezetéből adódóan nem lehetséges, az ellenőrzésnek következetesnek kellene lennie, tehát ne lehessen kifogásokkal jegy nélkül ki-be járkálni a kerítésen. A szabályok következetes betartatásához előbb-utóbb az utasok és nem utazók is hozzászoknak - bár a kerítésen belüli üzleteknek nyilvánvaló kiesést hoz ez a rendszer, ami a Nyugati pályaudvart ismét csak nem érinti.
(3) Feltételezem, hogy a jegyellenőrzést végző cég alkalmazottai korlátozott jogosítványokkal vannak felhatalmazva, tehát egy erőszakos utast (mint a fenti esetben jómagamat) nem tartóztathatnak fel minden további nélkül. Egyszerűbb dolguk lenne azonban, ha a kerítés nyílásán nem férnének ki az ellenőr jóváhagyása nélkül. Egy kapuban most általában két ellenőr áll, kétszer annyi kapu egy-egy ellenőrrel adott idő alatt nagyjából ugyanannyi utast tudna átengedni, még szűkebb - értsd: átlógásra alkalmatlan - kapuk esetén is.
Vannak szabályok, amelyek értelme mindenki számára könnyen belátható, mint például a jegyvásárlási kötelezettség. Ezeket a szabályokat könnyebb elfogadni, ha betartatásuk következetes. Ekkor az utas nem sértődne meg, ha egyszer csak kérnék tőle a jegyet a kerítésnél, holott a megelőző másfél évben egyszer sem állították meg a kerítést őrzők, sőt, leszállás előtt nem süllyesztené hátizsákja legeldugottabb zsebébe, mert tudná, hogy mindjárt szüksége lesz rá.
Minden jót kíván
Mády Katalin
Utazás során valami atrocitás ért? Késett, koszos volt a vonat? A fentihez hasonló észrevételed van? Írd meg a MÁV-figyelőnek!
