Olvasónk a MÁV legújabb szerzeményével, a Flirt motorvonattal szeretett volna Tatabányáról Budapestre jutni, ami útközben elromlott. Félreállították őket, majd másfél óra múlva továbbindultak. Szerencséjére másnap is késett a vonat, nem is keveset:

Kedves MÁV-figyelő!
 
Első dühöm íratja velem ezt a levelet, de megpróbálok viszonylag objektív maradni.

A történet nagyon friss, tegnap azaz december 10-én reggel a fél 7kor Alsógalláról (Tatabánya) indultam el vonattal a Déli pályaudvarra. Már útközben feltűnt, hogy eléggé döcög a vonat, illetve többször elment az áram, a teljes világítás megszűnt a vonaton. Végül a szerelvény Budaörs megállóhely előtt, valahol a semmi közepén megállt a már többsávosra bővült sínek között. Első naivságomban azt hittem csak elengedünk egy másik vonatot, de miután már vagy 20 perce álltunk, amikor bemondták hogy a vonat meghibásodott és jön értünk egy másik vonat, amelyre átszállhatunk. Mint később megtudtam egy másik utastól, egy türelmetlen férfi megunta a tájékoztatás nélküli állapotot, előrement a szerelvényben, és próbálta "kedvesen" megtudakolni a mozdonyvezetőtől, hogy miért is nem vagyok már fél órája a végállomáson. Valószínűleg ennek köszönhetően mondták be, hogy másik vonattal utazhatunk tovább.

Mindenki felöltötte téli kabátját és ugrásra készen várta a mentőszerelvényt. Azonban az nem érkezett. Több vonat elment mellettünk, köztük a Tatabányáról kettővel később induló, ugyanúgy a Délibe tartó szerelvény is, azonban egyik sem állt meg. Az utasok, miután már több mint egy órája várakoztak a semmi közepén, egyre türelmetlenebbek lettek. Ettől függetlenül jónéhányuk intelligencia szintje is megmutatkozott, főleg az ajtóbal csoportosuló kb 15 éves értelmiségieké, akik legjobb szórakozásul az állandó ajtónyitogatást választották, ami 20 perc után már végtelenül idegesítő volt,még a vésznyitót sem átalottak használni, amire már egy "kedves" MÁV dolgozó is figyelmeztette őket, hogy talán nem kellene... Valamint legnagyobb problémájuk a csapat mai iskolából lógásának megszervezése volt. Többen közülük leszálltak a vonatról és a síneken át az út szélére mentek, közülük egy rálépve a deres sínre majdnem elesett. Nem tudom mi értelme volt az egésznek mert kb 3 perc múlva visszaálltak a vonatra, de biztosan csodálkozott volna ha lábtöréssel ottmarad a sínek között fekve.... De legnagyobb meglepetésünkre kb, másfél órás várakozás után a vonat mégiscsak elindult és fél 8 helyett 9 órára be is gurult a  Déli pályaudvarra.

Nos, ez egy elég szimpla történet lenne, ha nem lenne folytatása. Minden naivságomat (vagy inkább hitemet elővéve) hogy egymás után két nap nem történhet meg ez velem, ma ugyanígy elindultam erre a vonatra. A megállóban azonban hitetlenkedve hallottam a hangosbemondót, hogy a Győr felől érkező járat előreláthatólag 50 azaz ötven percet késik. Minden valószínűség szerint ugyanazt a vonatot állították járatba ugyanarra a vonalra, amit a lelkes MÁV-dolgozók előző nap Budaörsnél a sínek között gyors másfél óra alatt megjavítottak. Úgy látszik nem sikerült teljesen... Hogy valójában mennyit késett a járat, vagy jött-e egyáltalán nem tudtam meg, mert kb 50 perc várakozás után megérkezett a következő járat, amivel sikerült eljutnom Budapestre.
 
Remélem érdemes a történet a honlapra, név nélkül, ha lehet.
 
Üdvözlettel:
 
B. P