Olvasónknak fontos találkozója volt Pesten, de a biciklit nem tehette fel a nemzetközi vonatra, csak a következőre. Kért egy jegyet, de többet fizetett érte (kártyával) mert rossz jegyet kért. A pénztáros szájhúzás nélkül kicserélte a jegyet, annak ellenére, hogy az utas volt a hibás, és a különbözetet készpénzben visszafizette. Ez még nem minden, valahogy elintézte, hogy a vonatra feltehesse a biciklit, így jóval előbb hazaért.
Üdvözlet MÁV-figyelő!
Szeretném a pozitív történetek számát gyarapítani az alábbival:
Vasárnap egyik barátommal lementünk a Balatonra egy kis biciklitúrára, egészen konkrétan a Siófok-Keszthely távot vettük célba. Szépen leutaztunk Siófokra bicikli kocsiban és letekertünk Keszthelyig (a részletek nem ide tartoznak). A lényeg az, hogy nekem a fél háromkor induló vonatot mindenképpen el kellett érnem, mert hétkor dolgom volt Pesten, úgy, hogy előtte haza kellett dobnom a bringát. Annak rendje és módja szerint a vonat indulása előtt (kicsit szorosan) beértünk az állomásra.
Megyünk a pénztárhoz és mondom, hogy kérek két jegyet Budapestig és két biciklijegyet a benn álló vonatra. Ekkor jött az első pofon: Azt mondta a hölgy, hogy bár ez nem helyjegyes, de nemzetközi gyorsnak minősül, és így nem szállítható rajta kerékpár. A következő vonat, amivel el tudnánk menni, pedig csak egy órával később indul. Barátom ritka rendes gyerek: Rögtön felajánlotta, hogy Menjek el a vonattal, és ő hazahozza a két bringát, én meg majd érte megyek másnap. Nem szégyellem, hogy elfogadtam az ajánlatot, mert Pesten (magamon kívül) három emberrel szúrtam volna ki, ha csak egy órával később érek vissza.
Kártyával fizetek, második pofon: valami 7300-at mutat a kijelző, én tök ideges lettem, mert hülye fejjel elfelejtettem mondani, hogy diákjegyet kérünk. Ezt sikerült is hangosan szóvá tennem, de aztán legyintettem, hogy megérdemlem, én voltam a figyelmetlen. És ezután jött az első csoda: A pénztárban ülő hölgy szó nélkül két diákjegyet adott, és kp-ben visszaadta a különbözetet. De ez még csak a történet egyik fele! Kiderült, hogy a vonat bizony csak negyedórás késéssel tud elindulni (ez még nem volt nagyon gáz), úgyhogy addig kimentünk az állomás elé. Második csoda: Egyszer csak felbukkan a pénztárnő és közli, hogy az utolsó kocsiba mégiscsak felrakhatóak a bringák. Nem tudom, hogy intézte el, de lényegesen jobb volt így, hogy együtt tudtunk visszajönni.
Hatalmas respekt a hölgynek, és ha legközelebb arra járok, kap egy csokor virágot is.