Ritka eset, hogy olvasóink egy negatív sztoriban is meglátják a jót. Az utas lenti levelében akár panaszkodhatna is a rendszeresen késő vonatokra, de Ő most más szemszögből nézi a dolgokat. Nekem kifejezetten tetszik, hogy vannak olyan emberek, akik leírják pozitív észrevételeiket is.
Kedves MÁV-figyelő!
(Az alábbi történetemben nem folyik vér és nem bunkó senki. Egy pozitívnak mondható esetet írok le, ha érdemesnek találod rá, kérlek jelentesd meg.)
Idestova öt éve utazom rendszeresen a MÁV-val hosszútávon és rengeteg negatív élményem volt már velük kapcsolatban. A késések mellett az zavart a leginkább, hogy a hangosbemondó (ha egyáltalán megszólalt) szinte mindig hazudott, és a vonat általában háromszor annyit késett, mint amit bemondtak.
Talán volt már róla szó ezen a blogon is, hogy milyen módszeresen verték szét a Baja-Szekszárd-Sárbogárd-Budapest vonalat. Ezt a vonalat nagyon szerettem, ha nem volt csúszás, akkor a buszhoz képest jóval gyorsabban és kényelmesebben tudtam utazni errefelé. Mivel ezt a lehetőséget szinte teljesen annullálták (van ugyan egy IC, de mivel egy kis faluban lakom, ezért nincs hozzá rendes csatlakozás), átszoktam az alternatítvájára, a Baja-Kiskunhalas-Budapest vonalra, mely nem is olyan rossz, viszonylag sűrűn járnak a vonatok és a menetidő is elviselhető. A dunántúli utazásaim során rendszeresen fordultak elő problémák, ám ezen az "újon" még nem tapasztaltam ilyet, ez már eleve egy pozitív csalódás volt.
Ezzel a levéllel azt szeretném szemléltetni, hogy egy sokat látott utazónak (ez lennék én) mi alapján keletkeznek pozitív benyomásai a MÁV-ról. És ez nem cinizmus, tényleg örültem az alább leírt két eseménynek:
Történt egy keddi napon, hogy menetidő szerint pontosan megérkeztem Kiskunhalas állomásra, ám a csatlakozás még nem érkezett meg. Rosszat sejtettem, a gyanúm be is igazolódott, bemondták, hogy a vonat 10 percet késik. Kényelmesen elhelyezkedtem, mert eddigi tapasztalataimból kiindulva számítottam rá, hogy legalább fél órát fogok ücsörögni. Őszinte örömmel vettem tudomásul, hogy a vonat 5 perc múlva megjelent, majd újabb 5 perc állás után elindult, tehát ténylegesen 10 percet késett.
Örömöm úgy másfél óráig tartott, ugyanis Taksony állomáson megálltunk (menetrend szerint nem kellene), majd felszállt egy polgárőr és közölte, hogy a vonat bizonytalan ideig nem indul tovább műszaki okok miatt. Ennél a pontnál már felmerengett előttem, hogy akár egy órát is ácsoroghatunk itt, holott az áhított Budapest csak karnyújtásnyira van tőlünk. Kinéztem az ablakon a szomszédos buszpályaudvarra, láttam, hogy sokan várakoznak, biztos voltam benne, hogy ha odamennék, akkor pillanatokon belül jönne egy busz, mely elvinne Budapestre. Maradtam a helyemen, ám a busz tényleg jött, tényleg Pestre ment és én biztos voltam benne, hogy át kellett volna szállnom rá. És láss csodát, a vonatunk szűk 10 perc várakozás után továbbindult. És én újfent nagyon örültem. Végülis csak 20 perces késéssel érkeztünk Pestre, ráadásul nem mentem el Kőbányáig mint azt terveztem, hanem leszálltam Ferencvároson, és mivel véletlenül mindig akkor jött a BKV, amikor nekem kellett, úgy értem el a célomat, mintha nem is késett volna a vonat.
Hogy ez a történet most pozitív vagy negatív, azt mindenki döntse el magában. Én abszolut pozitívumként éltem meg, ugyanakkor elszomorító, hogy a XXI. században ilyen kis dolgoknak kell örülnünk.